LAKTÓZ ÉRZÉKENYSÉG, ÁLDÁS VAGY ÁTOK?! 1.
Az elmúlt években rengeteg emberrel találkoztunk, akik laktózérzékenységben szenvednek és vásároltak tőlünk vagy érdeklődtek, hogy miket tudnának beszerezni megszokott ételeik helyett. Legtöbbjük anyuka volt, akiknek gyermekéről kiderült, hogy laktózérzékeny és kétségbeesetten kerestek valami alternatívát. Ha sikerült is orvossal beszélniük, kaptak egy reményteli ígéretet, hogy egyszer lehet, hogy majd kinövi a gyermek.
Ki lehet-e nőni...? Ki kell-e nőni...? Hány embert érintenek valójában a laktózzal kapcsolatos problémák?
Hivatalos források szerint a lakosság 10-15%-a szenved laktózérzékenységben hazánkban. De egyes szakértő ezt 20-30%-ra teszik. Az utóbbi alapján Magyarországon akár hárommillió embert is érinthet a laktózérzékenység! Tehát ezek az emberek nem tudják rendesen emészteni a tejtermékeket és ez különböző, elsősorban emésztőrendszeri problémát okoz náluk. A hárommillió, az egy döbbenetesen nagy szám! Orvosi értelemben, hagyományosan hiánybetegségként kezelik. Hiányzik egy enzim, ami segítene lebontani a tej egyik alkotóelemét, a laktózt. A tej ugyanakkor egy bevett, hétköznapi alaptáplálék - az élemiszeripar szerint. Így valóban betegségnek tűnik, ha valaki nem tudja a tejtermékeket megemészteni. Ebben a helyzetben persze, hogy megjelent a laktóz kiváltásnak technikája, a hiányzó laktáz enzimes készítmények és a "reméljük majd kinövi" gondolata is.
Hivatalos források szerint a lakosság 10-15%-a szenved laktózérzékenységben hazánkban. De egyes szakértő ezt 20-30%-ra teszik. Az utóbbi alapján Magyarországon akár hárommillió embert is érinthet a laktózérzékenység! Tehát ezek az emberek nem tudják rendesen emészteni a tejtermékeket és ez különböző, elsősorban emésztőrendszeri problémát okoz náluk. A hárommillió, az egy döbbenetesen nagy szám! Orvosi értelemben, hagyományosan hiánybetegségként kezelik. Hiányzik egy enzim, ami segítene lebontani a tej egyik alkotóelemét, a laktózt. A tej ugyanakkor egy bevett, hétköznapi alaptáplálék - az élemiszeripar szerint. Így valóban betegségnek tűnik, ha valaki nem tudja a tejtermékeket megemészteni. Ebben a helyzetben persze, hogy megjelent a laktóz kiváltásnak technikája, a hiányzó laktáz enzimes készítmények és a "reméljük majd kinövi" gondolata is.
Ám érdemes belegondolnunk e helyzetbe egy más szempontól is. Vegyünk egy példát, ami segít megvilágítani a jelenséget. Ha valaki elmenne orvosához, hogy nagyon fáj a gyomra, miután friss földet eszik, akkor orvosa valószínűleg nem keresne egy anyagot, ami hiányozhat e különös táplálkozási szokáshoz. Hiszen őrültségnek tartaná minden bizonnyal az egészet. De ha hárommillióan fordulnának ezzel orvoshoz, az akkor már egy népegészségügyi probléma lenne. Nem beszélve arról, ha a földevés egy többszáz éves népszokásként élne kultúránkba. Akkor talán már keresnénk rá orvosi megoldást is!
Talán a kedves olvasó, arra gondol, hogy a példa nem jó, hiszen a tejben rengeteg értékes anyag van, a földben meg nem. Pedig a földben is rengeteg értékes szerves anyag van, szervezetünk egyes föld típusokat kiválóan hasznosítani képes és egyes afrikai törzseknél, illetve modern leszármazottaiknál bevett dolog, hogy friss földet tesznek az ételükre. Nekünk ez egy nagyon szokatlan dolog, a tej fogyasztás viszont széleskörben elterjedt. De menjünk még mélyebbre a vizsgálódásban!
Az emberi lény egy emlős élőlény. Rendszertani szempontból tehát egyike vagyunk a Földön élő emlősök osztályának. Ugyanakkor a több, mint 6000 ismert emlős fajból egyetlen egy sem fogyaszt rajtunk kívül tejet, kölyök kora után rendszeresen!!! Ez azért rendkívül érdekes! Érdemes enekk alapján megnéznünk, hogy az állatok képesek-e emészteni a tejet! Kölyök korukban jól tudják emészteni, ugyanis vannak enzimek a szervezetükben, melyek segítenek lebontani a tej alkotóelemeit, például ugye a laktózt, azaz a tejcukrot. Ezzel párhuzamosan nézzük meg, mi történik az ember gyermekénél? Vajon az emberi gyermekénél hiányoznak ezek az enzimek? Nem hiányoznak! Gyermekkorunkban legtöbbünk rendelkezik például a laktóz enzimmel, ami a tejcukor emésztéséhez kell. Csak később leáll ennek a termelődése. Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon az állatoknál, hogyan zajlik ez a folyamat? Nos, náluk is leáll. Akkor a végső kérdés, hogy ha egy állat fogyasztana kölyökkora után tejet, meg tudná-e emészteni? Némelyikük igen, legtöbbjük nem, de hosszú távon, mint azt az állatokon végzett kísérletek igazolják, egyiküknek sem tesz jót. (A házimacskának mi emberek találtuk ki a tejlefetyelést. A természetben sosem tudna szerezni egy vadmacska tehéntejet, hiába lopózna újra és újra a legelésző tehén tőgyéhez. Nem beszélve arról, hogy több generáción át csak tejjel táplált macskáknál a lehető legsúlyosabb betegségek jelentek meg.) Csakhogy, az állatok a természetben nem fogyasztanak tejet a kölyök kor után, ezért ez a probléma fel sem merül. Ez a probléma kizárólag az embernél merül fel, mert egy, a csecsemő életszakaszban tökéletes táplálékot a csecsemő kor után igyekszik fogyasztani.
Ráadásul az emlős állatoknál, tehát az összes többi emlős esetében különösképp figyelmereméltó tény, hogy nem fogyasztják egy MÁSIK faj tejét. Az teljesen abszurd lenne, ha egy farkas, zsiráf, vagy nyúl megpróbálná lefejni egy másik faj, mondjuk egy antilop vagy elefánt tejét! A döbbenetes videófelvétel bejárná a természetfilmes csatornákat és az internetet, hiszen teljesen szokatlan és megmagyarázhatatlan lenne, amit benne látunk. Hát az még milyen furcsa lenne, ha utána a filmbeli farkas vagy zsiráf pasztörizálná is azt a lefejt antiloptejet! Holott nálunk embereknél ez egy mindennapos dolog. Ébredjünk rá, hogy itt valami olyan jelenségről van szó nálunk is, embereknél, ami még ha teljesen megszokott is, biológiai értelemben mindenképp furcsa! Tehát egy, a természetben egyáltalán nem megjelenő folyamathoz keresünk egy enzimet. Olyan életszakaszban próbálunk tejet fogyasztani, amikor már nem indokolt, nem a saját fajunk tejét isszuk, hanem egy tőlünk nagyon eltérő másikét. Ráadásuk a csecsemőkori anyatejhez képest nem nyersen, hanem ultramagas hőmérsékleten, kvázi sütve fogyaszthatjuk. Nem lehetséges, hogy nem is annyira különös, hogy több millió embernél hiányzik ez az enzim? Hiszen a többi fajnál sincs. Hanem sokkal inkább az a különleges, akinél van?! Hogy a magyarázat az, hogy az emberi test annyira alkalmazkodóképes, hogy az évszázadok óta fennálló, amúgy nem természetes étkezési szokáshoz valamelyest alkalmazkodott? Azaz sokaknál nem áll le ennek az enzimnek a termelődése. Annak ellenére sem, hogy amúgy testünk természetéből fakadóan leállítaná ezen enzim termelését, mint ahogy az összes többi emlős fajnál is látjuk.
Ne aggódjunk tehát, hogy ha egy bár elterjedt, de - végülis kimondhatjuk - "természetellenes" folyamathoz nem tud alkalmazkodni a testünk, vagy gyermekünk szervezete. Nem kell aggódnunk, hogy a tejben lévő anyagok nem szívódnak így fel nálunk, mert amúgy is MÁSHOGY oldaná meg a testünk. Például a tehén, akitől a tejet vesszük el, maga is emlős. És mint emlős, nem fogyaszt tejet felnőtt korában. Sőt, nemhogy jók és erősek a csontjai, de szervezetében például kalciumból annyi van, hogy még a - természetellenes módon - rendszeresen lefejt tejébe is jut. Pedig! csak füvet, növényi anyagokat eszik. Neki ez természetes.
A kérdés tehát nyitva van, gondolkodjunk ezeken! Tudatosítsuk, hogy ha nem tudjuk emészteni a tejcukrot, az egyáltalán nem betegség, hanem egy természetes testi jelenség. Örüljünk, hogy ez mihamarabb kiderült és nem évek múlva a probléma szövődményeitől terhelten fordulunk orvosláshoz. De ne álljunk itt meg, mélyedjünk el még jobban a tejfogyasztás kérdéseiben. A következő részekben megvizsgáljuk, hogy érdemes-e a tejfogyasztásért küzdeni. Valóban annyira egészségesek a tejtermékek? Akinek van például laktáz enzim a szervezetében felnőtt korban is, annak nem okoznak-e gondot a tejtermékek egyéb alkotóelemei? Mivel pótolhatók, ha egyáltalán pótolni kell, a tejben lévő értékes anyagok? Milyen alternatívák léteznek, ha a tejtermékek megszokott ízét, állagát nem hagynánk ki konyhánkból? És belemélyedünk abba is, hogy vajon az emberi szervezet számára mi a természetes táplálék?!